Üdv a klubban! :)

Sziasztok!

Sok szeretettel köszöntünk mindenkit a Jeges Szívek Klubjában! Ez az oldal azért jött létre, hogy megosszuk Veletek a Kimi Räikkönen és Toni Vilander ihlette fanfictionünket. 

Fontos jeleznünk, hogy minden, ami a történetünkben történik, csakis a képzeletünk írta, az esetleges valóság alapokért felelősséget nem áll módunkban vállalni, de igyekszünk elkerülni! :)

Reméljük, hogy elnyeri tetszéseteket a történet, és gyakran látogattok majd vissza az oldalunkra! :)

Bevezetésként egy rövidebb fejezettel szolgálunk, folytatás pedig igény szerint érkezik.

Üdv,

Marcsi és Linda

1. rész

-          Csinálom már Joseph, csinálom! – sóhajtok fel kissé frusztráltan, amikor a konyhafőnök sürgetően be áll a hátam mögé ellenőrizni mennyi idő kell még a tortán a felirat elkészítéséhez. – De ha itt toporogsz mögöttem, akkor csak el fogom szúrni, és akkor mehet a kukába..szóval csak nyugalom! – mosolyogtam angyalian az ideges pasira.

-          A kezed járjon, ne a szád! – mordult rám. – A házaspár törzsvendégünk!

-           Képzeld, tudom! Na kész is! – fejeztem be az eperhabos tortát. – Így is biztosan örülni fognak neki! – tettem le a habzsákot. – Még valami? Vagy mehetek? – Sarinával egy kis esti úszást beszéltünk meg.

-          Mára ennyi Szépségem! – simít végig a fenekemen egy óvatlan pillanatban. – Bár ma egész éjjel itt leszek…- suttogja a fülembe, mire még a hideg is kiráz.

-          Kösz, de dolgom van… - toltam félre és minél előbb igyekeztem hátra, hogy átöltözhessek.

Gyorsan igyekeztem ezt megoldani, azért volt bennem egy apró kis félsz Josephhel kapcsolatban.. Már vagy százszor a tudatára adtam, hogy nem az esetem, nagyon nem. Ha nem lenne felesége, még akkor se kellene… Hajamat kiengedve indultam a recepció felé.

-          Pffffffff! Joseph már megint kisállatnak nézte a fenekem..- dobtam le a táskám a pultra. – Helló Carla, elrabolhatom Sarinát, ugye? – mosolyogtam az éjszakás recepiósra.

-          Máris mehetünk. Carla már átvette a terepet. Csak hozom a táskám. - szaladtam gyorsan hátra a recepció mögötti pici öltözőbe - Indulhatunk. - mosolyogtam legjobb barátnőmre, Charlottera.

Ma estére úszást terveztünk, ami valószínűleg abból fog kimerülni, hogy áztatjuk magunkat a medencében és beszélgetünk. Bár ő még nem tudja, amit én, hogy szereztem neki egy kis maszek munkát. A bátyám, Kimi meglepetésbulit szervez a legjobb barátjának, Toninak. Egyértelmű, hogy egy jó buli nem maradhat el megfelelő nasi nélkül, márpedig Charlotte készíti a legfinomabb desszerteket az egész világon, szóval övé a megbízás. Ha elfogadja. És ha Kimi is rábólint.

–        Komolyan szívem szerint itt hagynám az egészet a fenébe, elegem van Josephből! – fintorogtam. – Gyere, szállj be! – roppant büszke voltam az új autómra, amit drága apámtól kaptam a 25. születésnapomra… - Mi újság Mikával? Zaklat még? – indítottam be a motort.

–        Már 3 napja színét sem láttam. - jelentettem ki büszkén. Igen, 3 napja, ez már Mikánál haladás.

–        Wáóóóó, lehet érdemes volt a bátyáddal megfenyegetni? – kuncogtam. – Figyi, jövő hónapban Olaszországba kellene mennem apámhoz. Lenne kedved velem jönni? Én tuti nem bírom ki vele egy légtérben, egyedül. - tapostam a fékbe egy piros lámpánál.

–        Nanááá!!! Mindig is el akartam menni Olaszországba, de Kimi sosem vitt magával. Csak azért nem mondom rá, hogy szemét dög, mert beszélt Mikával ... de lehet, hogy Rami volt ... nem tudom. - vontam meg a vállam. - Ha már a bátyámnál tartunk ... a hétvégén bulit rendez, és ... mit szólnál hozzá, ha te szolgáltatnád a desszerteket?? - néztem Charlottera bociszemekkel. - Persze pénzért! - tettem hozzá gyorsan.

–        Ööö.. Sarina…a hétvégén? Addig már csak 3 nap van! És Kiminek? Kimi…nos…elég.. nem akarlak megbántani, de – kerestem a megfelelő szót- válogatós. Miből gondolod, hogy pont az én sütijeim kellenének az ő puccos társaságának?

–        Ühüm ... most hétvégén ... 3 nap alatt csodát tudsz tenni. Egyébként meg a te sütijeid a legjobbak, bolond lenne, ha mást keresne. - vontam meg a vállam.

–        Rendben, de egy feltétellel! – mosolyogtam barátnőmre. – Nem akarsz senkivel sem összehozni a bulin!

–        Én??? Összehozni?? Most megsértődtem.

–        Óóóó ne máááááááár! – nevettem fel. – Te is tudod, hogy nekem most jó egyedül. – na igen, volt egy 33 napig tartó házasságom. – Kimi tud már a kis magánakciódról? És egyáltalán? Milyen buli is lesz?

–        Hát persze hogy tud..ni fog róla. Toninak szervez bulit. Meglepi lesz.

–        Annak a Toninak? – kaptam rá a szemeimet. – Kezdem érteni…- vigyorogtam kajánul.

–        Nem értem miről beszélsz. - bámultam ki az ablakon rezzenéstelen arccal.

–        Ha nem, hát nem… - vontam meg a vállamat.

Nem voltam teljesen biztos abban, hogy életem legjobb döntését hoztam meg, amikor bevállaltam a bulit, de már nincs visszaút. Szerencsére Kiminek majdhogynem mindegy volt, hogy milyen desszertek kerülnek az asztalra, annyi kérése volt csupán, hogy finomak legyenek. Nos, ezt talán tudom kivitelezni…

-          Sarina, csak hogy tudd! Ha Kimi hozzám vágja a muffinjaimat, akkor Olaszországba Ramit viszem! – egyensúlyoztam a tálcákkal.

-          Meg ne próbáld! Különben is, ha hozzád vágja a muffinjaidat, akkor én meg hozzávágom a tortát!

-          És akkor mi marad Toninak, hm? Meg különben is… direkt a kedvencét készítettem! – mosolyogtam elpiruló barátnőmre, aki éppen kinyitotta előttem az ajtót.

-          Akkor gond egy szál se! Áá Kimi! Végre! Ő itt Charlotte, az ő sütijeit fogja imádni ma itt mindenki, Charlotte, ő az én kisebbik bátyám, Kimi. - mutattam be őket egymásnak.

-          Szia, Kimi vagyok.

-          Helló, Charlotte vagyok! Bocsi, nyújtanék kezet is, de az nem megy… - vigyorogtam a srácra. Fekete inget és farmert viselt, nem mondom… irtó szexi volt.

-          Ezt add csak ide. - vettem ki a lány kezéből azt a hatalmas tálcát, amit éppen cipelt. - Maradt egy kis krém az arcodon. - kacsintottam rá egyet, majd hátat fordítottam és a kajás asztalhoz masíroztam a tálcával magára hagyva a két lányt.

-          Basszus!! Miért nem szóltál??? – szúrtam le azonnal a barátnőmet, miközben össze vissza törölgettem az arcomat.

-          Mert nincs semmi az arcodon, csak ugratott. - nevettem el magam Charlotte arcát látva.

-          Hogy mi??? – döbbentem le. Na nee!! – Hé Kimi! – szóltam a mellettünk elhaladó srác után – az nem krém volt… - kacsintottam most én rá, és hagytam ott.

-          Ez jó poén volt! - vigyorodtam el bátyám arcát látva - Gyere, menjünk fel az emeletre, ideje elkezdeni készülődni. - fogtam meg barátnőm kezét, majd húzni kezdtem a lépcső felé, de félúton még visszaszóltam Kiminek - Mi most elvonulunk készülődni, addig próbáld meg nem felzabálni a kaját.

-          Haha, nagyon vicces. Te meg próbálj meg nőt varázsolni magadból, Kobold.

Fogalmam sincs minek kell most annyira Kimihez sietnem, tudtommal most éppen nem kavar semmilyen nővel.. Bezzeg én! De amilyen jó barát vagyok, lemondtam egy ígéretesnek mondható randit, csak azért, hogy az elfuserált barátom lelkét ápolgassam… De sebaj, érte még tűzbe is mennék! Ráadásul tudom, hogy milyen nehéz időszakon van most túl.. Leállítottam a motort, majd kivettem egy rekesz sört a csomagtartómból, azzal indultam az impozáns ház felé…

-          Na? Mit szólsz? Jó leszek így? – forogtam körbe barátnőm előtt. – Óóóó, Toni dobni egy fog egy hátast, ha meglát ebbe a cuccba! És ne mondd, hogy nem miatta öltöztél így ki! – téptem le a címkét a ruhájáról vigyorogva.

-          Pedig nem!! Csak megláttam a boltban és muszáj volt megvennem. Neked oltári jól áll ez a fehér ruha!

-          Azért kicsit rosszul esik, hogy előttem is titkolózni próbálsz ám… - igazítottam meg a hajamat. – Köszi, ezer éves darab.

-          Én csak ... Toni ... én ... együtt nőttünk fel. - fújtam ki a levegőt, felesleges volt Charlotte előtt titkolóznom - Úgy tekint rám, mint a húgára.

-          És az akkora baj? Mármint érted… Ti legalább ismeritek egymást…- nem tudtam nem Mariora gondolni, és arra a rémálomra amit ő jelentett számomra. – De figyi, majd ma este figyelni foglak Benneteket! – öleltem át barátnőmet. – Lemenjünk lassan?

-          Nem tudom. Soha nem fog nőként rám nézni, a számára mindig is csak Kobold maradok. De igen, menjünk. Mindjárt itt lesz Toni. - sóhajtottam egy nagyot, majd elindultunk az ajtó felé.

-          Ha ebben a ruhában is Koboldnak lát, akkor szemüveget kellett volna neki vennünk! – vigyorogtam. – Szerintem már itt is van!

-          Te jó ég! - kis híján eltátottam a számat, ahogy megláttam Tonit Kimivel beszélgetve. Sötét farmernadrágot viselt világoszöld pólóval, rajta farmerkabáttal.

-          Helló Kobold! – vigyorogtam Kimi kishúgára, ami persze nem volt olyan egyszerű…- Iszonyatosan dögös kis Kobold lettél! – öleltem magamhoz. – Köszi a meglepetést, hallom a Te ötleted volt! – nyomtam egy puszit az arcára. – Kimi, ha már lemondtam a randim…elrabolom a húgodat!

-          Vidd csak nyugodtan, én addig köszönetet mondok ennek a gyönyörű hölgynek az isteni muffinokért. - karoltam át Charlotte vállát, miközben Toni elvezette a húgomat - Tényleg köszönöm, hogy fáradoztál értünk. Megkínálhatlak valamivel?

-          Örülök, hogy ízlik…- pirultam el, de a karjait eltoltam.

-          Nos, mit innál? - próbáltam nem tudomást venni arról, hogy eltolta a karom.

-          Egy narancslevet. De köszönöm, kiszolgálom magamat. – értünk egyszerre a kancsóhoz.

-          Ugyan már, az a minimum, hogy kiszolgállak! - előztem meg Charlotte-ot, majd töltöttem neki egy pohár narancslevet.

-          Köszönöm! – kortyoltam az italomba. – Én nem is nagyon akarok ám itt zavarogni…

-          Erről szó sincs! Szeretném ha jól éreznéd magad. - simítottam végig Charlotte karján, majd kénytelen voltam a bátyámra figyelni, aki éppen ezt a pillanatot választotta, hogy odajöjjön hozzánk.

Ramit már ismertem szerencsére, így remek alkalomnak tűnt az idő ahhoz, hogy diszkréten távozni próbáljak.

-          Szerinted a bátyád megijedne, ha a csajomnak fogadnálak erre az estére?- kérdeztem átkarolva Sarina vállait. – Istenien festesz.

-          Köszönöm. - nyeltem egy nagyot. Toninak a közelsége egyszerűen megbénít, nem tudok értelmesen gondolkodni. - Nem hinném, hogy feltűnne neki. De az aktuális barátnőd biztos zokon venné.

-          De ő most nincs itt..- suttogtam a fülébe. – Kobold..

-          Tudod Toni, sajnálom szegény lányt. - azzal lesöpörtem a kezét a vállamról, majd bemenekültem a konyhába. Hülye liba.

-          Nem akartalak megbántani Sarina, ne haragudj! – siettem a lány után. – De… egyszerűen fantasztikusan nézel ki, ezt váltottad ki belőlem! De visszaveszek, elnézést! – simítottam végig az arcán. – Szent a béke?

-          Persze, semmi gond. Viszek még be szalvétát. - nyúltam egy zacskó után, majd visszamentem a nappaliba azzal a feltett szándékkal, hogy megkeresem Charlotte-ot.

Barátnőm éppen Kimivel és az időközben befutó Ramival beszélgetett, jobbára az utóbbival. Vicces volt látni, hogy Kimi arcán enyhe csalódottság tükröződött. Csak nem? Bejön neki Charlotte!

Szerettem volna lelépni, de Rami azzal a megfontolt szándékkal tartott maguknál, hogy megbeszéljük a kisfiának a tortáját, amit persze örömmel elvállaltam. Azonban nem tudtam figyelmen kívül hagyni Kimi pillantásait.

-          Nekem most már tényleg mennem kellene… - kezdtem egyre jobban zavarba jönni. – Sarina, ugye nem haragszol meg? – kérdeztem az éppen mellénk lépő barátnőmtől. – Minden oké? – olyan…furi volt..

-          Persze. Hogyne. - vágtam rá talán a kelleténél is gyorsabban. - Csak kellett szalvéta. - mutattam fel a kezemben lévő csomagot. Szia Rami. Hogy vannak a kismajmok? - érdeklődtem az unokaöcséim felől.

-          Akkor…felhívlak még ma, jó?

-          Oké. Várni fogom. Köszi mindent

-          Ugyan, én köszönöm! Így kicsit gyakorolhattam… - toporogtam zavartan. – Akkor…sziasztok! – öleltem meg előbb Sarinát, majd Ramit.

-          Hé, én nem kapok ölelést? - tiltakoztam harsányan, miután Charlotte mindkét testvéremet megölelte, engem meg kihagyott.

-          Ne haragudj…- léptem felé egyet.

Látva Charlotte tétovázását, magam tettem meg a következő lépést, majd gyengéden magamhoz húztam és megöletem.

-          Köszönök mindent. - súgtam a fülébe, majd elengedtem, és hagytam, hogy kisiessen a házból.

Eléggé feldúltan indultam haza, magam sem tudom mi ütött belém. Már ezerszer láttam Kimit képeken vagy a TV-ben, és Sarina már vagy ezerszer mesélt a bátyjáról, mégis megdöbbentem azon, hogy mit is váltott ki belőlem a megjelenése, az ölelése! Hülye vagy Charlotte, Te nem ilyen liba vagy! Egyáltalán nem vagyok a meglátni és megszeretni típus, most mégis összeugrik a gyomrom, ha csak a közelségére, az illatára gondolok. Térj észhez Charlotte, elég volt nekem egy rövid házasság.. Házasság?? Úristen mikre gondolok! Na jó, most szépen abba hagyom az elmélkedést, és visszatérek a földre. Meg arra, hogy holnap újra munka van, igyekeznem kell elkerülni Josephet. Nem kell még egy zűrös pasi… Viszont Sarina barátnőm arca nem igazán nyugtatott meg, miután kettesben hagytuk őket Tonival, jobb lenne felhívnom…

-          Gyerünk Sarina, vedd fel! – doboltam az ujjaimmal a kormányon a lakásom felé tartva. – Na végre, azt hittem, hogy már az FBI-t kell felfogadnom miatta..- de nem tudtam befejezni, mert nem annak a hangja szólalt meg, akiére számítottam.

-          Szia Charlotte, bocs, hogy csalódást okozok, de Sarina éppen most kíséri ki Ramit. Mi újság? Csak nem maradt itt valami?

-          Hello…- döbbentem le. – Nos, nem…csak.. nem fontos.. – dadogtam.

-          Biztosan? Minden rendben? - kezdtem aggódni.

-          Semmi olyan nincs, ami rád tartozna. Kérlek, mondd meg a húgodnak, hogy hívjon majd vissza! – bontottam a vonalat bosszúsan.

-          Na, mi van haver? Lerázott a csaj? – karolta át Toni a barátja hátát, no igen, kissé többet ivott a kelleténél.

-          Hallod le! Én ezt nem értem. - ráztam meg a fejem értetlenül. - Semmi rosszat nem mondtam, erre majdnem leharapja a fejem.

-          Lehet nem díjazta, hogy Sarina helyett kellett beérnie… Ráadásul nőből is van, sosem tudhatod mivel teszel éppen jót…

-          Na igen, nők... - legyintettem egyet.

-          De ha jót akarsz magadnak, átadod az üzenetet…- bökött a fejével Sarina felé.

-          Uh, igazad van. - indultam meg a húgom felé. - Hé Kobold, Charlotte hívott, de pont Ramival voltál, kéri, hogy hívd vissza.

-          Köszi. - vettem el a felém nyújtott telefont, majd kimentem a teraszra, és tárcsáztam a barátnőm számát.

-          Sarina, Neked mindig a bátyád veszi fel a telefont, ha épp nem vagy a közelben? – kérdeztem ingerültebben a kelleténél, mikor barátnőm visszahívott.

-          A konyhában hagytam a telefont, nem tudtam, hogy felveszi. Mi a baj?

-          Csak érdekel, hogy mi volt Tonival..- váltottam témát. – Nem tetszett az arcod..- parkoltam le.

-          Felajánlotta, hogy lehetnék a csaja a ma estére. - sóhajtottam egyet.

-          Tessék? – botránkoztam meg, mialatt becsaptam a kocsi ajtómat. – Remélem elküldted a búsba!

-          Ahhoz nem volt erőm, de közöltem vele, hogy sajnálom a barátnőjét. Aztán bemenekültem a konyhába, de utánam jött bocsánatot kérni... én meg meglógtam a szalvétákkal.

-          Helyesen tetted, menjen a francba! Figyi, ha van kedved, gyere át! Van egy kis saját készítésű eperfagyim, filmezünk vagy csak csacsogunk! Elfelejtjük a hülye pasikat! Hm?

-          Remek ötlet. Elköszönök, átöltözök, aztán indulok, egy fél óra és ott vagyok. Köszi Charlotte.

-          Mire való a legjobb barátnő, hm? – léptem a lakásomba. – Okés, várlak! Hozz pizsit is! – nevettem fel.

-          Rendben. - nevettem el magam. - Kimitől kölcsönkérek egy pólót meg egy rövidnadrágot, mert pizsit azt nem hoztam magammal.

-          Adok én! – vágtam rá gondolkodás nélkül. – De most leteszlek, még össze kell rámolnom…- szakítottam meg a hívást, mielőtt kérdezgetni kezdene arról, hogy miért nem jó nekem a bátyja pólója.

Értetlenül pislogtam a kezemben lévő telefonra, Charlotte nem szokta így kinyomni. Na mindegy, jobb ha megyek összepakolni. Ám amikor megfordultam Tonival találtam szemben magam.

-          Nézd Sarina, én tényleg sajnálom, bunkó voltam Veled! De hidd el, hogy eszembe se jutna felszedni Téged… Kimi ki is herélne…

-          Elnézve. De nyugi Toni, egy percig sem vettelek komolyan. - valahogy találtam magamban annyi erőt, hogy még egy mosolyt is sikerült az arcomra varázsolnom. Bíztam benne, hogy hiteles volt.

-          De biztos? – nyúltam óvatosan a karja után, és magam sem tudom, hogy tulajdonképpen miben is reménykedtem. Furcsa érzés volt végig simítani a kezén. – Ne értsd félre…- emeltem a kezemet az arcához, de azonnal el is húztam, mikor léptek zaja verte fel a vágnivaló csendet.

-          Teljesen biztos. - létem egyet hátra, növelve a távolságot.

-          Hát ti meg mit csináltok itt kint? - lépett ki a bátyám is a teraszra.

-          Semmit, csak visszahívtam Charlotteot, de megyek is, nála alszok, tudod, csajos este. Nektek további jó szórakozást. - nyomtam egy puszit Kimi arcára, majd sietve távoztam.

-          Minden rendben? - néztem kérdőn Tonira. Fura képet vágott.

-          Persze, minden rendben. Csak még egyszer megköszöntem a meglepi bulimat. – feleltem gyorsan. – Szóval… Charlotte, mi? – vigyorogtam Kimire mindent tudóan.

-          Mi van vele? - adtam az ártatlant. Túl jól ismertem Toni barátom ezen nézését és ezt a hangsúlyt.

-          Hát én is ezt kérdezem… Tudod, ideje lenne valakin levezetned a frusztrációdat..- veregettem hátba.

-          Hidd el, levezetem ... futópad, súlyzók, stb...

-          Na persze… - morogtam. Pontosan tudtam, hogy mennyire magányos is, mióta Jennivel szétmentek. – A húgodon keresztül könnyű préda lehet, szemrevaló kis teremtés.. És hát ki tudna ellenállni a nagy Kimi Räikkönennek, hm? – húztam le egy vodkát.

-          Ebben van valami. Ahogy abban is, ahogy Sarina kiherélne utána.

-          Nem kell gyűrűt ígérned a csajnak…és nem hinném, hogy erőszakosan vágnád gerincre… - kacsintottam. – Apropó, ne haragudj, de vár rám egy dögös vörös! – pillantottam a karórámra.

-          Ez is igaz. - sóhajtottam egyet - De neked jó szórakozást. -veregettem hátba Tonit.

-          Meglesz…

Kicsit összerámoltam a lakást, mielőtt barátnőm megérkezett volna, valamint elővettem a fagyit is olvadni. Magam sem tudom mi ütött belém, amiért kiakadtam Kimire, de valami…volt benne valami, ami erős frusztrációt okozott számomra. Persze ezt mégse mondhatom meg Sarinának, mégis hogyan venné ki magát? „Figyi Sarina, a bátyád frusztrál, de Téged azért nagyon szeretlek!” Nevetséges vagy Charlotte! Ajjj.. Sebaj! Hol van az leírva hogy nekem valaha is még találkoznom kell Kimivel? Sehol!

Idegesen öltöztem át, majd rámoltam össze a vendégszobában a cuccaimat. Valahogy most minél hamarabb el akartam tűnni innen. Fogalmam sincs, hogy mit indított el Toni, és miért éppen most, de úgy éreztem, hogy ha most itt maradok, akkor megfulladok. Kimi éppen nagyban beszélgetett az egyik haverjával, amikor lementem, még odaintettem neki egyet, majd elindultam Charlottehoz.

-          Ajjajj, mit tett Toni? – vettem el barátnőm kezéből a táskáját. – Gyere beljebb!

-          Semmit. Hülyeség az egész, nem tudom miért borultam ki ennyire. - túrtam bele a hajamba.

-          A semmitől biztosan nem. – fejtettem ki az ujjait a hajából. – Lehetséges, hogy már nemcsak barátként tekintesz rá, hm?

-          Azt hiszem kb. 15 éves korom óta szerelmes vagyok belé. - huppantam le a fotelba és temettem a kezembe az arcom. - Ilyen egy komplett idióta.

-          Óóó, ez…- persze hasonló válaszra számítottam, mégis elakadt a szavam. – Erre csak egy megoldás van! – néztem komolyan Sarinára. – Dominic Cooper! – szaladtam ki nevetve a fagyiért, meg a friss eperért és tejszínhabért. – Bűnözünk!

-          Csak nem a Mamma miát nézzük?? - csillant fel azonnal a szemem.

-          Deeeee! – bólintottam, majd előkotortam a DVD-t.

Na persze hogyan is nézzük mi ezt a filmet?? Énekelve!!

-          Imádlak!!! - nevettem el magam, majd szorosan magamhoz öleltem Charlotteot. Ilyen egy igazi barátnő.

-          Tudod, hogy én is! – szorítottam magamhoz.

Fogalmam sincs mikor dőltünk ki, de az még megvan, hogy megágyaztam magunknak a kanapén. Persze a film után még órákig beszélgettünk, valamikor hajnaltájban aludhattunk el. Ehhez képest a reggel túl hamar eljött, pláne, hogy valaki viccesnek érezte magát, amiért a csengőmre feküdt.